Az ismétlődő beágyazódási zavar okai

Cimkék: meddőség, infertilitás, beágyazódási zavar, RIF

18
Oct
Az ismétlődő beágyazódási zavar okai

     Miután az ivarsejtek "fúziójából" létrejött egy új élet, ezt követően a méhben történik az embrió beágyazódása a méhnyálkahártyában. Az implantáció során az embrió az endometrium felszínéhez kapcsolódik, majd ezt követően történik az embrió migrációja és inváziója a méhnyálkahártya mélyebb rétegébe. Általánosságban beszélve, az implantációban csak az embrió és a méhnyálkahártya szerepét hangsúlyozzák, de újabb kutatások a petesejt egy speciális sejtcsoportjának ( kumulusz sejtek ) szerepét is mutatják.

    Míg az implantáció kezdetének időpontja jól definiált, addig a folyamat lezáródásának időpontjára még nincs egységes megegyezés. A klinikai gyakorlatban az implantációt gyakran akkor tekintik sikeresnek, ha ultrahangos bizonyíték van egy intrauterin ( méhen belüli ) petezsák jelenlétére. Ezzel szemben implantációs hibát állapítunk meg, ha intrauterin petezsák nem látható.

    Implantációs hiba léphet fel már nagyon korán a „kapcsolódási” vagy az azt követő migrációs szakaszban, aminek negatív terhességi teszt az eredménye. Ha a probléma ezt követően – a migrációs fázis után – lép fel úgy terhességi hormonszint emelkedés lesz detektálható intrauterin petezsák nélkül, ezt az esetet nevezzük biokémiai terhességnek.

Klinikai szempontból érdemes megjegyezni, hogy az "beágyazódási zavar" definíció 2 különböző helyzetre utalhat:

1. azon esetekben, amikor soha nem volt bizonyított bétaHCG emelkedés

2. azon esetekben, amikor emelkedett bétaHCG emelkedés mellett a terhesség sosem

    fejlődött egy üres petezsákon túl 

Definíció

Lombik kezelések során ismétlődő beágyazódási zavarról beszélhetünk azon esetekben amikor több alkalommal elvégzett - embriológiai szempontból megfelelő embriók beültetése után - nem jön létre terhesség. Ismétlődő beágyazódási zavar esetében ultrahanggal látható stádiumig nem jut el a terhesség a fejlődésében. Bár számos publikáció létezik ebben a témában, egységesen elfogadott definíció nincs.

A legtöbb tudományos leírás a következő definíciót használja: ismétlődő beágyazódási zavarról beszélünk legalább 3 sikertelen IVF kezelés után, melyekben egy vagy kettő high-grade minőségű embrió volt transzferálva.

Mivel egy sikeres beágyazódás valószínűsége kb. 30%, így a sikertelen beágyazódás kb. 70% eséllyel fordul elő. A kérdés: mik lehetnek az okok, melyek a sikertelen implantációhoz vezetnek?

Ismétlődő beágyazódási zavar okai

1.      Oocyta – petesejt - minőség

A gyengébb petesejt minőség mindig feltételezhető, amikor a petefészek stimulációra gyengébb választ kapunk ( kevés petesejt, nagyszámú éretlen petesejt, csökkent fertilizációs arány )

Ha ezek mellett magas az FSH ( follikulus stimuláló hormon ), alacsony az AMH ( anti-müller hormon ) és az AFC ( antralis tüszők száma ) akkor feltételezhető a RIF okaként a gyenge petesejt minőség. Korral szintén romlik a petesejt minősége, egyre több a genetikai defektus. A „túlzásba vitt” petefészek stimulációk szintén rosszabb minőségű embriókat eredményeznek.

2.      Sperma minőség

Ahogy a rossz minőségű petesejtek, úgy a gyengébb minőségű spermiumok is okozhatnak nem megfelelő minőségű embriókat.

A hagyományos spermaelemzési paraméterek nem pontosan tükrözik a sperma minőségét.

Számos tényező hozzájárul a sperma DNS-károsodásához, beleértve a dohányzást, genitális traktus fertőzést, megelőző kemoterápia vagy radioterápiát.

Az emelkedett DNS fragmentáció ( kóros mennyiségű DNS kettős hélixlánc ) növelheti a spontán abortuszok számát.

3.      Szülői kromoszómális anomáliák

Ismeretes, hogy pl. kiegyensúlyozott transzlokációval rendelkező egyéneknél gyakoribb az ivarsejtek kromoszóma-rendellenessége.

4.      Méhtest elváltozások

4.1.   Veleszületett méhtest anomáliák

A veleszületett méh anomáliák befolyásolhatják az endometrium ( méhnyálkahártya ) receptivitását, akár meddőséget, akár implantációs hibát okozva. Ezek kialakulása az embrió fejlődése során történik. Leggyakoribb ilyen elváltozás a méhüregi sövény.

4.2.   Szerzett méhüregi elváltozások

Myomák, polipok, adenomyosis, méhen belüli összenövések tartoznak ebbe a csoportba.

5.      Hydrosalpinx

Görög szó, folyadékkal telt petevezetőt jelent. IVF során a hydrosalpinxszal rendelkező nők esetében a terhességi arány feleannyi, mint akiknél ez nem megtalálható. Egy skandináv tanulmány alapján ezen petevezető eltávolítása után a terhességi, vetélési és élveszületési arány szignifikánsan jobb a műtétes csoportban, mint akiket nem operáltak meg.

6.      Immunológiai tényezők

Sok ellentmondó bizonyíték van a szakirodalomban a különböző immunológiai vizsgálatok és kezelések hatásosságáról RIF esetében, ennek megfelelően ebben a problémakörben az ilyen irányú kezelés számos kérdést vet fel.

 7.      Kóros véralvadási állapotok

Az ide tartozó antifoszfolipid szindróma szerepéről RIF-ben a tanulmányok eredményei ellentmondóak. Az „általános” thrombofília kivizsgálás során történő Leiden mutáció, MTHFR mutáció és prothrombin gén mutációkat a RIF esetleges okaként tartjuk számon és ennek megfelelőn kezeljük.

             Mint az okok felsorolásából kitűnik, az ismétlődő beágyazódási zavar kivizsgálása nagyon széles spektrumot ölel át, így ennek megfelelően kezelése is multidiszciplináris ( meddőségi szakember, andrológus, genetikus, immunológus, haematológus, nőgyógyász-sebész ).