A meddőségről nagyvonalakban

Cimkék: meddőség, petesejt, kivizsgálás

18
Sep
A meddőségről nagyvonalakban

A meddőségről

Infertilitásról – meddőségről -  beszélhetünk abban az esetben, amikor védekezés nélküli, rendszeres nemi élet mellett 1 éven belül nem jön létre a kívánt terhesség. Ugyanezen időszak 6 hónapra rövidül amennyiben a nő a 35 éves kort betöltötte, tekintettel egyrészt arra, hogy a megtermékenyülés valószínűsége a 30-as évek közepétől rohamosan csökken másrészt az esetleges kezelendő betegségek már további, hosszabb időkiesést ne okozzanak a teherbeesésig. Amennyiben sejthető, hogy valamilyen probléma áll a háttérben, érdemes minél hamarabb meddőségi szakemberhez fordulni, hiszen a kezelési majd a gyógyulási időszak változó idő intervallumot jelenthet. Sok esetben akár rövid időn belüli kezelés már sikert – terhességet – eredményezhet.

Az első meddőségi konzultáció

Alapszintű kivizsgálást a saját nőgyógyászunk is végezhet, de teljeskörű meddőségi kivizsgálást erre specializálódott centrumokban kapunk. Természetesen ez a férfit és a nőt egyaránt érinti, amely kivizsgálás általában 6-8 hét alatt lehet kész, amennyiben további speciális vizsgálat nem szükséges. Fontos, hogy a pár együtt érkezzen ( főleg az első ) vizitre, így könnyebben alakul ki a kellő bizalom orvosunk felé, könnyebb a problémák feltárása, illetve ezek minél stresszmentesebb megbeszélése.

Meddőségi kivizsgálás menete

Felsorolásszerűen: részletes anamnézis felvétele, általános fizikális és nőgyógyászati vizsgálat, kismedencei ultrahang vizsgálat, hüvelyváladék általános és speciális vizsgálata, ciklus 3. és 21. napi hormonvizsgálatok, hepatitis B, C; HIV; lues vizsgálat, petevezető átjárhatósági vizsgálat, spermiogram, andrológiai kivizsgálás, laparoszkópia, hiszteroszkópia ( indikáció esetén ), esetleges további kivizsgálások indikáció esetén ( pl. inzulin rezisztencia, pajzsmirígy betegségei, trombofíliák, speciális sperma vizsgálat, autoimmun betegségek stb. )

A teherbeesés folyamata

A kivizsgálás és a felajánlott kezelés megértéséhez fontos, hogy megértsük a terhesség létrejöttének folyamatát. Általában a menstruációs ciklus közepén történik a petesejt kiszabadulása a petefészekből, amely ezt követően a petevezetőbe jut. Eközben a hüvelyen, méhnyakon, majd a méhtesten keresztül ugyanerre a helyre jutnak a spermiumok is. Tehát a megtermékenyülés a petevezetőben történik általában, majd az embrió a petevezetőn keresztül visszajut a méhtestbe, ahol megtörténik a megtermékenyülés. Ebben a folyamatban bárhol probléma van, az meddőséghez vezethet.

A petefészek szerepe

A meddőségi problémák jelentős részét, kb. 25%-át alkotják peteérési zavarok. Amennyiben rendszeresen ovulálunk, akkor valószínűleg a peteérésünk is normálisan zajlik. Egy ciklus általában 28 napos ( 24-34 nap között változhat ), az ovuláció ilyen esetben a 14. napon történik. Ovuláció alatt értjük, amikor az egyik petefészekből kiszabadul az érett petesejt. Ovuláció után a petefészek progeszteront termel, amely felkészíti a méh nyálkahártyáját az embrió befogadására.

A nagyon rendszertelen vagy ritka menstruáció peteérési problémát jelent nagy valószínűséggel. Ovulációnkat többféleképpen vizsgálhatjuk, legegyszerűbb ovulációs teszt használata, amely a vizeletből határozza meg az ovuláció előtti luteinizáló hormon (LH) szint emelkedését. Mint minden tesztnél, itt is előfordul fals pozitív, fals negatív eredmény. A megfelelő tüszőfejlődés ( petesejt képződés ) vizsgálatának egyik biztosabb módszere a sorozatos ultrahang vizsgálat, illetve a ciklus második felében vizsgált progeszteron szint.

A petevezető szerepe

A meddőségi problémák egyik alapvető oka a petevezetők átjárhatóságának zavara. Ez az esetek kb. 30-35%-a. A petevezető funkciójának tesztelésére röntgenes ( Hysterosalpingogram ) illetve ultrahangos ( Hysterosalpingo-contrast-sonograph ) módszer áll rendelkezésre. Lezárt vagy beszűkült petevezetőnél szóba jöhet műtét, de sajnos a műtét alatt átjárhatóvá „operált” petevezető későbbi megfelelő funkciója sajnos nem minden esetben garantálható.

A sperma

Tekintettel arra, hogy a esetek kb. 40%-ában vagy egyedüli vagy párhuzamos okként szerepel a nem megfelelő sperma funkció, így természetesen alapvető kivizsgálási pont a spermiogram végzése. Ezt megelőzően 3-5 nap önmegtartóztatás szükséges. Meghatározandó a sperma koncentrációja, a spermák mozgékonysága, valamint megfelelő alakisága. Ezen vizsgálatokon felül már rendelkezésre állnak speciális vizsgálatok is ( HBA-teszt, DNS-fragmentációs teszt ). Kóros spermakép esetén szóba jöhet hormonális és/vagy genetikai kivizsgálás is. Az eredmények tükrében – szükség esetén andrológiai konzultáció után – amennyiben szükséges inszemináció vagy lombikprogram a választandó eljárás.

Az életkor, mint nagyon fontos tényező

A mai kor társadalmában szinte természetes, hogy a gyermekvállalás a továbbtanulás és a karrier építés miatt időben eltolódik. Míg évtizedekkel korábban a családok első gyermeke már – legkésőbb – a nők korai 20-as éveiben megszületett, manapság egyre növekszik azon nők száma, akik az első gyermeküket kései 30-as éveikben szeretnék, hogy megfoganjon. Ezzel párhuzamosan a teherbeesés valószínűsége a 30-as évek közepétől a végéig sajnos egyre nagyobb sebességgel csökken. A fertilitás csökkenése egyrészt a petefészekben található egyre kevesebb petesejt, másrészt ezek – a még meglévők - fokozatosan romló minőségével magyarázható. Ma már többféle vizsgálat áll rendelkezésünkre melyekkel „megjósolható” a petefészek maradék tüszőinek mennyisége , illetve a petefészek hozzávetőleges jövőbeni működési ideje. Ilyen vizsgálat a ciklus első napjaiban vérmintából kapott follikulus stimuláló hormon (FSH), valamint a ciklustól független anti-müller hormon (AMH) vizsgálat. Ezek együttes kóros változása csökkent petefészek működést jelezhet. A képalkotó eljárások közül az egyszerű, non-invazív ultrahang vizsgálattal felmérhetjük a petefészek tüszőit. Idősebb korban a petefészek peteérést serkentő stimulálása is nehezebb, emellett a már létrejött embriók között nagyobb a spontán abortuszok száma.

A méhnyak és a méhtest

A korábban végzett méhnyakat érintő beavatkozások, műtétek befolyásolhatják a kívánt teherbeesést. Fontos kivizsgáláskor beszélni a korábbi konizációról, méhszájplasztikáról, fagyasztásos vagy lézeres méhnyak felszín kezelésről. A méhtest fertilitást csökkentő betegségei közül a polyp, myoma, méhsövény, illetve az egyéb méhtest kettőzöttségével járó elváltozások említendőek. Ezeket HSG, HYCOSY vagy szükség esetén méhtükrözéssel diagnosztizáljuk, majd eltávolításra kerülnek.

Amikor nem találunk okot….

Az esetek 10-15%-ában részletes meddőségi kivizsgálás után sem találunk igazán jó okot arra, hogy miért is nem következik be a kívánt terhesség. Sok esetben csak nagyon enyhe elváltozást találunk. Ezeket az eseteket „tisztázatlan” eredetűnek hívjuk. Ezen esetekben a segítség az inszeminációtól, illetve 3-6 sikertelen inszemináció után lombikprogram végzésétől várható.

Összefoglalva….

Egy meddőségi kivizsgálás során sok esetben könnyű találni okot, okokat amelyek meddőséget okoznak. Vannak esetek azonban, amikor minden igyekezet ellenére pontos okot nem találunk. A kivizsgálás után, az eredmények függvényében minden pár személyre szabott kezelési tervet kap. Köszönhetően a modern kezelési eljárásoknak, elmondhatjuk, hogy a meddőséggel küzdő legtöbb párnál sikeres teherbeesés történik.